Szeretem a nőket.

Hajlékonyak, odaadóak, titokzatosak. Érzékenyek, izgalmasak. Kegyetlenek és könyörületesek. Megsebeznek és meggyógyítanak. Tele a szívük szeretettel, szerelemmel. És gyűlölettel is. Úrnői az örömnek és a bánatnak. Az életnek és a halálnak. Erősek, mégis gyengédek. Tünde csodák.

Imádom a nőket.

Selymes a hajuk, lágy az érintésük, puha a kezük, finom az illatuk, forró az ölük. Szirénes vonzásuk örvénylő mélységbe ránt és éteri magasságokba emel. Feneketlen, ősi bölcsesség és szívemig hatoló szeretetvágy izzik a szemükben.Közelükben egy másik dimenzióba szédülök.

Szeretni, imádni, rajongani kell őket, ez nem is lehet másként. Földi istennők. Egész világot pusztít el, aki egyet is tönkretesz közülük. Megkapja a méltó büntetését, aki ilyet cselekszik. A pár percestől a százhúsz évesig a leggyönyörűbb ajándékai a teremtésnek. Nélkülük sivár, kietlen, szomorúan kongó pusztaság lenne a földi lét. Tőlük jönnek a szivárvány színei, a virágok illata, a szikrázó napsütés, az enyhet adó eső.

Szerelmem egy sem és mindahány.